- A rajzolás alapvető készség, mely csak néhány összetevőt igényel.
- Más alapvető készségekhez hasonlóan (például olvasás, vezetés, síelés, járás) hasonlóan a rajzolás is részkészségekből áll, melyek a nagy egész alkotóelemei.
- A részek elsajátítása és befogadása után már tudunk rajzolni, mint például, ha megtanulunk olvasni, akkor azt egy életre megtanuljuk.
- Nem kell folyamatosan újabb készségeket megtanulni hozzá.
- A fejlődés a gyakorlásnak, a technika finomodásának és az egyes részkészségek helyes használatának köszönhető.
- Ez azt jelenti, hogy valaki, kimondottan rövid idő alatt meg tud tanulni rajzolni, ha elsajátítja ezt az öt készséget.
- Egy érzékelt tárgy alapvető realisztikus rajzolásának lerajzolásáról van szó itt.
Ahhoz, hogy az észlelt tárgy, személy, táj (vagy bármely dolog) lerajzolásának alapvető képességét birtokoljuk, mindössze öt részkészség szükséges. Ezek a képességek nem rajzzal kapcsolatosak, hanem a következő észlelési képességek:
•1. A szélek észlelése
•2. A terek észlelése
•3. A viszonyok észlelése
•4. A fények és árnyékok észlelése
•5. A teljesség (gestalt) észlelése
Vannak még persze rajztechnikák, például a rajzfelület megváltoztatásának számos módja, és végtelen számú téma. De, ahhoz, hogy papírlapra ceruzával élethűen lerajzoljuk az általunk észlelt tárgyat, erre az öt alapvető készségre van szükség.
A teljes képességek, mint az olvasás, vezetés, rajzolás, idővel automatikussá válnak. Az alapvető részkészségek lassan tökéletes részeivé válnak a teljes készségnek. Először el kell sajátítani az egyes részkészségeket, majd következhet a részek folyamatos beilleszkedése. Aztán a rajzolás is automatikussá válik. Az ötödik képességet, az egész- vagy gestalt- észlelését nem kell megtanulni, mert a négy másik készségből automatikusan következik.
Mivel látszólag csak néhány ember rendelkezik a látás és a rajzolás képességével, a művészeket gyakran istenáldotta tehetségnek tartják. Sok ember számára a rajzolás folyamata misztikus és valahogy túlmutat az emberi felfogóképességen. Gyakran az emberek, úgy érzik, nem vehetnek részt rajztanfolyamon, mert még nem tudják, hogyan kell rajzolni. Ez olyan, mintha azért nem vennénk francialeckéket, mert még nem beszélünk franciául.
Hamarosan rá fogsz jönni, hogy a rajzolás bárki által megtanulható képesség, és elegendő hozzá egy átlagos szem-kéz koordináció, ami például a tű befűzéséhez, vagy a labda elkapásához kell Ha a kézírásunk olvasható vagy a nyomtatott betűink kibetűzhetőek, megfelelő a kézügyességünk ahhoz, hogy jól tudjunk rajzolni.
A rajztanulás kulcsa, hogy olyan körülményeket kell teremteni, melyek hatására létrejön az információfeldolgozás egy másféle módja (egy másik tudatállapot), melynek segítségével helyesen láthatunk Ebben a rajzolási módban még akkor is képesek vagyunk lerajzolni megfigyeléseinket, ha sohasem tanultunk rajzolni Ha már a rajzolási mód ismerős, képesek leszünk tudatosan irányítani a mentális átváltást is.
Célom, eszközt nyújtani ennek a lehetőségnek a kiaknázására, hogy beléphess egy találékony, intuitív, gondolatgazdag tudatállapotba, melyet a verbális, technokrata kultúránk és oktatási rendszerünk hagyott parlagon heverni."
Ízelítő a feladatokból, amik a J-módba való átlépést segítik
Rendkívül izgalmas próbatétel, amikor egy leragasztott papírlapra kell rajzolnunk tenyerünk ráncait. A furcsaság abban áll, hogy nem nézhetjük a papírunkat, amíg rajzolunk, csak a kezünket. Egyfajta szorongató érzéssel jár a feladat. Öt percig nem szabad a papírra nézni, és teljesen vakon kell rajzolni a ráncokat. Az eredmény, hihetetlen finomságú vonalháló. Sikerült; a jobb agyfélteke besegített. A bal agyfélteke pedig úgymond nem tudta, mi történik, „nem látta értelmét”.
Edwards szerint a tiszta kontúrrajzolás a J-módba lépés lehetséges kulcsa:
„Úgy gondolom, a tiszta kontúrrajzolás hatására a B-mód feladja, kilép, talán pusztán az unalom miatt: »Már mondtam, ez egy ránc. Mindegyik egyforma. Miért bíbelődsz a bámulásukkal?«
Érdekes feladat az is, amikor Betty Edwards megkéri a rajzolókat, emlékezzenek vissza, milyen házikót rajzoltak gyermekkorukban, milyen udvart képzeltek hozzá, és mi minden volt még ott? További feladat, hogy emlékezetből rajzoljunk önarcképet. Ezeknek a feladatoknak a lényege, hogy felismerjük gyermekkori jelképrendszerünket, oly módon, hogy ismétlődő szimbólumokat rajzolunk. Ez a kísérlet különösen érdekes, és abszolút bebizonyosodott a valósága, amikor elemezni kezdtem saját elkészült munkáimat. Persze, amikor az ember már felismeri ezeket az öntudatlan működéseket, adott esetben felül is tudja írni őket; PONTOSAN EZ A CÉL. Nagyszerűnek találtam a módszert.
Itt van még a fejjel-lefelé rajzolás. Amikor a bal agyfeled nem tudja mit lát, a jobb agyfél dominánsabban tud alkotni. Meglepő pontossággal. Megfelelő állásban a másolat arányai elcsúsznak. De, mikor a képet megfordítjuk, és úgy próbálkozunk: elhagynak minket az ítéleteink, a megtanult, beidegzett tudásunk arról, hogyan kellene valaminek kinéznie; és elkészül a valósághű mintázat. Megmutatom, hogyan csináld!
„Amit látunk, talán részben, de lehet, hogy majdnem teljesen megváltozik, átformálódik, átfogalmazódik az adott személy fejében a gyakorlatától, gondolkodásmódjáról és múltbeli tapasztalataitól függően. Hajlamosak vagyunk azt látni, amit valószínűnek tartunk, vagy amit látni akarunk." (Betty Edwards)
EDWARDS, Betty, Jobb agyféltekés rajzolás, Budapest, Bioenergetic Kiadó, 2011.
