Betty Edwards a Long Beach-i California State University nyugállományba vonult professzora. Doktori címet szerzett a művészet, oktatás és érzékelés témakörben. Munkásságát elismerik, könyveit tizenhárom országban lefordították.

Pályája kezdetén a Los Angeles-i Venice középiskolában kezdett tanítani. Itt öt kollégájával együtt oktatatta a diákokat különféle művészeti órákon. Edwards könyvében beszámol egy történetről: Oktató tevékenységének kezdetén nem értette, egyes diákoknak miért esik nehezükre látvány után lemásolni valamit.

Csendéletet rajzoltak egy alkalommal, amikor diákja, a narancsot nem a váza elé rajzolta, mint ahogyan az volt, hanem mögéje. Edwards megkérdezte növendékétől, hogy látja-e, hogy a narancs a váza mögött van. Erre utóbbi azt válaszolta, látja, csak nem tudja megrajzolni. Edwards értetlenkedő válasza erre a következő volt: ránézel, és lerajzolod! Erre a tanuló eképpen reagált: Nézem!

A másik dolog, amit Edwards nem értett meg, miként lehetséges, hogy egyik nap valaki meg tudott valamit rajzolni, de a másik nap ugyanez nem sikerült neki. Mikor megkérdezte a tanulókat, hogyan lehetséges, hogy egyik héten tudnak rajzolni, a másik héten pedig nem, azt a választ kapta: nem tudják, vagy egyszerűen másként látják a dolgokat.

Egy napon arra kérte diákjait, hogy rajzoljanak le fejjel lefelé egy képet. Edwards megállapíthatta, hogy ha a fiatalok nem tudják, mit másolnak, jobban sikerülnek a munkák.

„Amit látunk, talán részben, de lehet, hogy majdnem teljesen megváltozik, átformálódik, átfogalmazódik az adott személy fejében a gyakorlatától, gondolkodásmódjáról és múltbeli tapasztalataitól függően. Hajlamosak vagyunk azt látni, amit valószínűnek tartunk, vagy amit látni akarunk." (Betty Edwards)

1968-ban jelentek meg a sajtóban, Roger W. Sperry, Nobel-díjjal elismert pszichológus első kutatási eredményei az emberi agyféltekék működéséről. Az emberi agy két alapvetően eltérő gondolkodásmódot használ, az egyik verbális, elemző, sorrendet betartó, míg a másik vizuális, észlelő és ezzel egyidejű gondolkodásra képes.

1979-ben adták ki Edwards első nagysikerű könyvét, melyben Roger Sperry kutatásaira alapozva kidolgozta saját rajzprogramját. Edwards úgy gondolja, mindenki megtanítható egy jó szintű rajztudásra; és hogy a rajzolás ugyanolyan készség, mint az olvasás, és az írás.

Azt állítja, hogy a rajzolás is részkészségek összessége. Öt alapvető készség elsajátításáról beszél, ami elegendő ahhoz, hogy valaki élethűen tudjon rajzolni. Könyvében külön szól a kezdő és a haladó rajzolókhoz.

Saját tapasztalatból mondom, hogy számomra is nagy segítség volt Betty Edwards elmélete. Hiszem, hogy sosem szabad abbahagyni a tanulást, és mindig nyitottnak kell maradni az új dolgokra. Úgy tekintek Edwards "művészeti" munkájára, mint a probléma egy új megvilágításra, amely képes közelebb vinni az egész kérdés jobb megértéséhez.

Edwards, úgy gondolom, az agy-kutatások felől megközeltíve mossa át a rajzolás mikéntjét; nagyszerű rendszert teremtve, ami könnyen befogadható és megérthető, követhető út bárki számára. Edwards, új címkéket használ; - rajz technikailag bár, én úgy látom eddigi tanulmányaim, tudásom és kutatásaim alapján, hogy csupán nyomokban mond "újat": az elméletet, és hogy utóbbit új, közérthető rendszerbe foglalta, mégis hatalmas értéknek tekintem; és az általa összegyűjtött hasznos információkat fontosnak találom arra, hogy közvetítsem; és beépítsem a munkámba.

  Az öt alapkészség a következő volt:

1. A szélek észlelése
2. A terek észlelése
3. A viszonyok észlelése
4. A fények és árnyékok észlelése
5. A teljesség (Gestalt) észlelése

Betty Edwards szerint a nagybetűs művészethez még további két készség szükséges: az emlékezetből és a képzeletből rajzolás készségei. De ahhoz, hogy valaki élethűen tudjon valamit lerajzolni, elég ez az öt készség.

forrás: EDWARDS, Betty, Jobb agyféltekés rajzolás, Budapest, Bioenergetic Kiadó, 2011.