Jill Bolte Taylor esete

Azt gondolom, hogy a jobb agyfélteke tudatos használata nem csak a kézügyesség és a látás fejlesztéséről szól; legalábbis nekem sem csak ez a része volt megfogó.

Egy általam ismert videóban, Jill Bolte Taylor, saját agyvérzéséről beszél. Dr. Taylor-ról fontos tudni, hogy agykutató, ily módon átélni a stroke-ot számára rendkívüli tanulságokkal járt. Az eset óta – felgyógyulását követően – előadásokat tart, ahol nyíltan beszél tapasztalatairól. 

Dr. Taylor, Dr. Francine laborjában, a Harvard Pszichiátriai Tanszékén kezdett dolgozni, súlyos mentális betegségek után kutatva. 1996. december 10-én Dr. Taylor bal agyféltekéjében elpattant egy ér. Négy óra leforgása alatt megfigyelhette, ahogy az agya információfeldolgozási képessége teljesen leépül. Az agyvérzés reggelén Taylor nem tudott járni, beszélni, olvasni, írni, vagy az életének bármelyik részletét felidézni. Pontosan agyának azon fele vesztette el működőképességét, ami a fenti funkciók irányításáért volt felelős.

A két agyi félteke egymástól teljesen szeparált. Ha egy számítógéphez hasonlítjuk, a jobb agyféltekénk úgy működik, mint a párhuzamos processzorok, míg a bal agyféltekénk úgy funkcionál, mint egy soros processzor. A két félteke a kérges testen keresztül kommunikál egymással. Mivel a két félteke másként dolgozza fel az információt, mindkét féltekénk különböző dolgokon gondolkozik, mással törődik, és „teljesen más személyiségek”. 

 Dr. Taylor így nyilatkozik erről:

„Az információ – energia formájában – szimultán árad be az érzékelő rendszereinken át, majd egy hatalmas kollázzsá robban, hogy milyennek látszik ez a jelenlegi pillanat, milyen illata és íze van ennek a pillanatnak, hogy milyen érzés, és hogyan hangzik. A körülöttem lévő energiához kapcsolt energialény vagyok a jobbféltekém öntudatán keresztül. Egymáshoz kapcsolt energialények vagyunk, a jobbféltekénk tudata szerint, mint egy emberi család. És itt most testvérek vagyunk ezen a bolygón, itt vagyunk, hogy jobbá tegyük ezt a világot. Ebben a pillanatban tökéletesek, egészek, és gyönyörűek vagyunk. A bal féltekém – a mi bal féltekénk – nagyon más hely. A bal féltekénk sorosan és módszeresen gondolkodik. A bal féltekénk a múltról és a jövőről szól. A bal féltekénk úgy van kitalálva, hogy fogja ezt a hatalmas kollázst a jelen pillanatról, és elkezd részleteket kiválasztani, részleteket, és még további részleteket azokról a részletekről, majd kategorizálja, rendszerezi mindezt az információt, és asszociációkat hoz létre mindennel, amit a múltban valaha tanultunk, és a jövőre vetíti az összes lehetőségünket. A bal féltekénk nyelvben gondolkodik. Ez a folyamatos agyi beszélgetés köt össze engem és a belső világomat a külső világommal. Ez a kis hang, ami azt mondja, »hé emlékezned kell, hogy hazafelé vegyél banánt. Reggel szükségem lesz rájuk«. Ez az a számító intelligencia, ami emlékeztet, hogy mikor kell mosnom. De, ami talán a legfontosabb, ez az a kis hang, ami azt mondja, »én vagyok. Én vagyok«. És amint az én bal agyféltekém azt mondja nekem, hogy „én vagyok”, nyomban elkülönülök. Egyedi szilárd lénnyé válok, elkülönülve az engem körülvevő energiaáramlástól és másoktól. És az agyamnak éppen ezt a részét vesztettem el az agyvérzés reggelén. […] hatalmunkban áll választani pillanatról pillanatra, ki és hogyan akarunk lenni a világban. Itt és most képes vagyok rá, hogy belépjek a jobb féltekém tudatállapotába, ahol mi mind vagyunk. […] Az 50 billió gyönyörű molekuláris géniusz érvényesülő életereje vagyok, melyekből összeáll a formám. Egy vagyok mindennel, ami létezik. Vagy választhatom azt is, hogy a bal agyféltekém tudatába lépek be, ahol egy áthatolhatatlan individuum leszek. Az áramlattól elkülönülve, tőletek is elkülönülve. Dr. Jill Bolte Taylor, intellektuális neuroanatómus. Ezek vagyunk »mi«, bennem. Melyiket választanátok? Melyiket választjátok? És mikor? Hiszem, hogy minél több időt töltünk a jobb agyféltekénk mély belső-béke áramköreinek működtetésével, annál több békét sugárzunk a világba, és a bolygónk annál békésebb lesz.”[1]

Úgy hiszem, minden művészeti tevékenység lényege ez: a jobb és bal agyfélteke integrált használata. Ez hozhatja el számunkra a harmóniát. A jobb agyfélteke fejlesztésére tudatosan kezdenek kutatók, tudósok, pszichológusok és iskolai oktatók odafigyelni, és célzottan építik be munkájukba és a tanrendbe, hiszen eddig a verbalitásért, racionális gondolkodásért felelős bal agyféltekét részesítettük előnyben. Az iskolai oktatást illetően természetesen nemcsak a rajzzal fejleszthetjük jobb agyféltekénk működését, hanem tulajdonképpen minden tantárgyban lehet a vizualitást, kreativitást fejlesztő gyakorlatokkal tréningezni jobb agyféltekénket. Igazán eredményesek akkor lehetünk, ha a két agyfél harmonikusan, tudatosan együttműködik.